T-271. Miért jött Jézus Krisztus? 2. rész
2024.11.10.
Kedves Gyerekek!
Előző alkalommal elkezdtünk egy sorozatot arról, mit mond az maga az Úr Jézus, hogy miért jött el erre a Földre. Azt az Igét olvastuk, ahol arról beszél, hogy az evangélium hirdetéséért jött. A mostani alkalommal szeretnék még kicsit visszatérni ehhez a témához, mert arról nem beszéltünk, hogy mi a nekünk szóló személyes üzenete a felolvasott igének?
Azt látjuk a Bibliában, hogy az Úr Jézus életében hogyan valósult meg az, hogy az evangéliumot, örömhírt hirdette. Amerre csak járt tanított Isten Országáról, Isten szeretetéről, szentségéről és hogy mit szeretne Ő elérni az emberek életében. Még térjünk ki arra is, hogy hogyan lehet hirdetni az evangéliumot? Elsődlegesen mindig arra gondolunk, hogy beszélünk az embereknek Istenről, az ő szeretett Fiáról, akit értünk odaáldozott. Ezt megtehetjük szóban vagy írásban is, kit, mikor, hogyan indít Isten Szelleme? Nemrégiben engem például arra indított egy reggel, hogy egy hitetlen rokonomnak levelet írjak. Ebben leírtam azt az igét, amit Isten eszembe juttatott vele kapcsolatban és leírtam azt is, hogyan szabadított meg engem az Úr. Leírtam azt a jó hírt, evangéliumot, amit Isten üzen a bűnös, elveszett embernek. De van egy másik fontos módja is, a prédikálásnak, evangelizálásnak, és ez az életünk. Szokták emlegetni azt a közmondást ezzel kapcsolatban, hogy a tetteid olyan hangosan szólnak hozzám, hogy ettől nem hallom, amit egyébként mondasz. Ez valóban igaz, sokkal többet mondanak rólunk a tetteink, mint szavaink, beszédünk. Pedig szavaink is sokszor árulkodnak rólunk milyenek is vagyunk, de tetteink ennél még ’beszédesebbek’. Jézus földi szolgálatában is láthatjuk, hogy az egész élete egy nagy bizonyságtétel az Atyáról. Nem az embereknek akart tetszelegni, sokszor keményen lépett fel a csupán vallásos képmutatókkal szemben. Viszont a bűnbánó, hittel hozzá folyamodókhoz irgalmas szívvel. Azt tette mindig, amit az Atya mutatott neki. Az Atya vezetése, a vele való közösség volt a fontos neki és hogy bizonyságot tegyen az odafent valókról.
De mi miért vagyunk itt a Földön? Mert láttuk, hogy az Úr Jézus többek között az örömhír terjesztéséért jött. A legtöbb ember elgondolkodott már ezen, gondolom ti is, de ki az, aki tudja a választ? Mert csak annyi lenne a földi létünk, hogy megszületünk, óvoda, iskola, munka, családalapítás, nyugdíjas évek, aztán meghalunk? Valahol minden embernek éreznie kell, hogy valamilyen célból vagyunk itt. Nemrég egy olyan valaki mondta, hogy elgondolkodott az élet értelméről, aki egy hosszabb időre betegágyba került és egyedül volt, nem nagyon nézett rá senki. Persze ilyenkor nyitottabb lesz az ember az odafent valókra, mint amikor jól megy sora. Úgy gondolom Isten sokszor ezért enged meg ilyeneket, hogy tudjon hozzánk szólni, mert a nagy nyüzsgésben nem figyelünk rá.
Tehát látjuk, hogy nem csupán ezért vagyunk itt a Földön, de egy fontos küldetésünk nekünk is az evangélium, az örömhír továbbadása a hitetleneknek. Persze ez nem azt jelenti, hogy mindenki menjen és hirdesse az igét. Az elsődlegesen fontos az, hogyan élünk. Ahogyan említettem, sokkal fontosabb az életünk beszéde. A hitetlenek elé kell élnünk az Úr Jézust. Az Ő jelleme kell, hogy kiformálódjon bennünk, de ez hosszú folyamat. És mit jelent ez a gyakorlatban? A szeretet, az öröm, a békesség, a türelem, a kedvesség, a jóság, a hűség, szelídség, mértékletesség meg kell, hogy látszódjon az életünkben. Ha ezek látszanak rajtunk túlnyomó részt az iskolában, munkahelyen és otthonunkban, akkor szavak nélkül is a mi Urunkról tehetünk így bizonyságot. És előfordul, hogy a hitetlenek, ahogy látják ezt a más életet, rákérdeznek. Ilyeneket pl. Hogy vagy te mindig ilyen türelmes? Jársz templomba? Hiszel Istenben? stb. De ilyen esetekben viszont, amikor így konkrétabban megkérdeznek, lehet és kell is bizonyságot tenni. Természetesen csak az tud, aki szívében az evangélium már elvégezte a megtérés csodáját. Sokszor a bizonyságtételnek nem látjuk az eredményét, viszont vannak olyan hívő emberek, akiket mások bizonyságtétele indított megtérésre. El kell mondanunk a jó hírt ennek a sok nyomorult embernek, akik az Ördög rabságában vannak. Igazából bűn is, ha nem beszélünk az egyetlen megoldásról, amikor Isten ad olyan lehetőséget, hogy rákérdeznek. Eleinte bennem is volt egy kis félelem, hogy mit mondanak majd, ha bizonyságot teszek, vagy beszélek az Úr Jézusról, de aztán Úr adott hozzá bátorságot és most már szívesen megosztom azt a kincset, amit kaptam Tőle ingyen kegyelemből.
Az Úr áldja meg a ti életeteket is, hogy hasznos eszközei lehessetek és hirdethessétek az örömhírt és sok gyümölcsöt teremjetek.
Ámen.